Döntésről és szabad választásról

Milyen árat fizetek azért, hogy döntést hozzak? Minden választásban ott a veszteség: hiszen ha valamire igent mondunk, valami másra egyúttal nemet is kell mondanunk. Az alábbi írásom egyfajta rövid mozaikkép egy karriercoaching sokat bejárt labirintusaiból...

Karriercoachingban, amikor egy ügyfél azzal érkezik hozzánk, hogy úgy érzi, nem szeretné tovább ezt a munkát és életvitelt folytatni, ám arról fogalma sincsen, merre tovább - coachként nagy a késztetés bennünk, hogy instant, gyors "erőleveseket" felkínálva, elkezdjünk "akciózni". Gestaltos múlttal magam mögött már behúzom a kéziféket, és előbb megállok. Tudatosan. Pedig számtalan útvonal és megoldásrepertoár létezik a fejemben, de az mind az enyém. Nem az ügyfél sajátja. Ezért a kliens elmozdulásba fektetett energiája is inkább lesz egy külső elváráshoz igazodó, mintsem a valós belső szükségleteit (belső hangját) követő és belülről kimunkált válaszokkal teljes, igaz(abb)nak érzett, saját Út.

Döntéshelyzetben, vagy éppen döntésképtelenségben a coaching során gyakran eljutunk a felszínről a címben felvetett kérdésekhez. Igen, nehéz kérdések. És az is lehet, hogy nem fogunk teljesen vegytiszta (fekete-fehér) igazságokat válaszként találni. De bizonyos az, hogy rátalálunk - a döntésünket nehezítő, elakadásainkat okozó - számtalan vakfoltunkra és tabutémánkra, amit ha megdolgozunk, azt vesszük észre, hogy nem egyszerűen csak elindulunk valamerre, hanem ahova - választásként - lépünk, ott tudatos(abb)an fogunk járni és élni is.

Ezért ez nem egy út lesz csupán a sok közül, hanem a mi saját, önazonos és nagybetűs Utunk.

Nektek hogyan ismerős a címben feltett kérdés, akár magánemberként, akár ügyféllel dolgozva szakemberként?